A perbenyiki zsidóság és zsinagóga története - A 19. század elején a községben nagyon kevés zsidó felekezetű személy élt, de számuk folyamatosan növekedett. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1840-ben csupán öt izraelita élt. Negyven évvel később, 1880-ban már 82-en, míg 1910-ben 153-an voltak. 1941-re drasztikusan csökkent a létszámuk, abban az évben már csak a fele, 74-en zsidó élt itt.
Az egykori zsidó lakosság életéről nagyon kevés információ maradt az utókorra. A legtöbben kereskedőként dolgoztak és boltjuk volt a községben.
A szerencsésen fennmaradt iskolai évkönyvek és osztálynaplók értékes forrásául szolgálnak a község hajdan volt lakóiról. Ezekben a dokumentumokban nem csak a diákok neveit rögzítették, de vallási hovatartozásukat is, édesapájuk nevét, annak foglalkozását, és néha a házszámot is, ahol éltek. Így rekonstruálható az 1923-1939 között itt élt zsidó lakosság élete. Ezek szerint a következő nevű családok laktak itt: Hartenbaum, Pollák, Stark, Berger, Grósz, Klein, Weinstein, Zucker, Weisz, Zeltzer, Stofko.
A családapák legtöbbje kereskedő volt /fűszer és fakereskedő/, de volt mészáros, hentes, vendéglős, fuvaros, borbély, cipős.
Egy 1944-es összeírás szerint a perbenyiki fiókhitközség lélekszáma 71 volt. A gondnok Stark Márton vegyeskereskedő volt. Az anyakönyvvezető rabbi Glattstein Vilmos királyhelmeci főrabbi volt.
1944-ben a náci Németország megszállta Magyarországot. 12 lovasszekér vitte el a zsidó lakosságot Sátoraljaújhelyre. Lakásaikat lepecsételték. Később más község lakosai törtek be az egykori zsidók házaiba és rabolták ki azokat.
1945 után négyen jöttek vissza, köztük Stark Márton és Stark Kálmán fogorvos.
A zsinagóga - A perbenyiki izraelita hitközség egykori létére napjainkban csupán az egykori imaházuk, és temetőjük emlékeztet.
A perbenyiki zsinagóga pontos építési idejéről sajnos nem maradtak fenn feljegyzések. Egy korabeli újságcikk szerint Ferenc József magyar király 1900. decemberében 200 koronát adományozott a perbenyiki izraelita hitközségnek templomszentelés céljára. Ám egy másik dokumentum szerint 1909. február 21-én a perbenyiki izraeli hitközség előljárósága segélyre való felszólítást bocsátott ki imaház építése céljából. Valószínűleg ezután épülhetett fel a zsinagóga, nem véletlen, hogy ezekben az években volt a legnagyobb lélekszámú a helyi zsidóság létszáma, az anyagi és emberi források is ekkor álltak bővebben rendelkezésre.
A zsinagóga a fő útra néző nyugati frontján két bejárat található, míg északi oldalán egy. Tetején Mózes törvény táblái találhatóak.
Belső terméről sajnos nem maradtak fenn fényképek, de azt tudjuk, hogy a hagyományoknak megfelelően karzat is volt benne, ahol a nők foglalhatták el helyeiket. Ezt a karzatot az 1960-as években bontották le mindenféle előzetes felmérés vagy dokumentáció nélkül.
A zsinagóga mögött, a mai buszmegállóhelyén, egykor egy rituális fürdő is volt, amelyet 1945 után bontottak le.
A perbenyiki zsinagóga azok közé a kevés bodrogközi zsinagógák közé tartozik, amely ellent tudott állni a kemény kommunista időknek, amikor méltatlanul raktárnak használták. A rendszerváltozás évtizedei sem hoztak viszont nagyobb változást létezésében, csak várni kellett a megfelelő időre, amikor is a bontás helyett a teljes felújítás évei eljöttek és az egykori imaházat a kultúra helyévé tették.
1996-ban az önkormányzat megvásárolta az épületet a zsidó hitközségtől, de további 10 év telt el, mig a felújításhoz szükséges anyagiakat össze tudta szedni.
2006-ban történt ünnepélyes átadása és 2017-es ideiglenes bezárásáig több kiállítást, koncertet és előadást is rendeztek benne.
2023 márciusában ünnepélyes keretek között adták át ismét a kultúra szolgálatába, amikor megnyílt Fülöp István fotóművész újabb kiállítása.
Az egykor itt élt zsidóság emlékei közé tartozik a zsidó temető megmaradt mintegy 30 sírköve, amelyet 2000-es években kerítéssel vettek körül, és állandó karban van tartva, néma emlékei az egykor itt élt perbenyiki zsidó lakosságnak.
