A történelem folyása úgy hozta, hogy Bodrogközben nem épültek olyan hatalmas főúri rezidenciák, mint Betlér, Gödöllő, Keszthely vagy Fertőd ragyogó kastélyai. Az egykori Zemplén vármegye arisztrokratáinak többsége sokkal szerényebb úri lakokban és kisebb kastélyokban éltek. Ha a későbbiek folyamán át is alakították azokat, még így sem közelitették meg a fentebb emlitett kastélyok méreteit. Mégis fontos épületek, amelyekhez jelentős történelmi események és személyiségek nevei kötődnek.
A felső-bodrogközi kastélyok sorában a perbenyiki Mailáth féle nem a legrégebben épültek közé tartozik, de mára ez a környék legnagyobb és egységében a legépebben megmaradt kastély-komplexum, annak ellenére is, hogy sok értékes részét lebontották.
A perbenyiki Mailáth-kastély építése és története két részre osztható: az 1798 és 1899 között eltelt század és az 1899-es átépítése utáni időszakra.
Gróf Mailáth III. József (1762-1825) a Kelet-nyugati irányban húzodó, a Dámócra vezető országúttal párhuzamosan és viszonylag elég messze az akkori falu házaitól építette fel egyszerű, minden hivalkodástól mentes földszintes kastélyát. Korabeli források és leírások eddig nem bukkantak elő erről az épületről. Egy 1883-as leltár szerint az „urasági lak” kőből épült, zsindellyel volt fedve, hossza 80 öl, a homlokzat 6 öl széles, a szárny épületek 4 öl szélesek. Az 50 holdnyi erdő közepén, 14 holdas parkkal körülvett klasszicista kastély 1798-ban készült el. 1869-ben a földszintes, még félemelettel sem rendelkező kastélynak 25 szobája, 3 előszobája, 2 konyhája és 2 kamrája volt. További helyiségek: 1 kamra, 2 pince, 3 fészer (szin), 5 istálló, 1 akol (hodály) és 3 csűr (pajta).
AZ ÁTÉPÍTÉS – 1882–1899 - Mikor 1875-ben elhunyt gróf Mailáth IV. József (1796-1875), a birtok irányitását Mailáth III. György (1818-1883) országbíró vette át. A nagyhatalmú országnagy azonban nem élt itt. 1882 őszén érkezett a faluba és új lakhelyére fia Mailáth V. József (1858-1940). Bizonyára első dolga lehetett, hogy az elhanyagolt főúri lakot felújitsa. Házasságkötése után Széchenyi Mária (1863-1932) grófnővel együtt lakták a kastélyt. Az eddig ismert első nagyobb építkezés 1892-ben történt, mikor egy új istállót-lovardát építettek. A következő nagyobb szabású építkezés a központi vízrendszer kiépítése volt, melynek látványos része, az 1896-ban felépített víztorony, ma is áll, igaz romos állapotban, de így is egyik ékessége a falunak és ritkasága a Bodrogköznek
1895-ben a nagytárkányi templom átépítése és bővítése, majd 1897-ben a királyhelmeci Mailáth-közkórház felépítése után Mailáth saját otthonát is modernizálta és bővítette. A lovarda, a víztorony és a virágház-télikert építése után került sor az akkor már 100 éves épület teljes átalakítására. V. József gróf egyre bővülő családja részére és társadalmi helyzetének figyelembe vétele miatt is kezdhetett neki a nagyszabású építkezéshez. Mailáth a millenium körüli években fellendülő építkezési lázban toldotta meg még egy emelettel kastélyát. A tervezéssel „a modern kastélyok építésének legjobb mesterét”, Hubert József budapesti műépítészt bízta meg, aki igen rövid idő alatt vitelezte ki a terveket. Az eklektikus ízlésű, ívelt oromzatokkal, kisebb tornyokkal, magas tetőzettel épült kastélyról az összbenyomás rendkívül vegyes.
Az épület déli részén a földszinti ablak felett a következő felirat olvasható: „FÖLDSZINT ÉPÜLT 1798-ÉVBEN”. Ezután következik a csigalépcső fel a teraszra. A tetőt itt is díszes vasrács ékesiti. Oromzatán nem a családi címer látható, hanem a következő olvasható : „I E 1899” - (I) első emelet (E) épült 1899-ben.
A főépület keleti oldalán található a terasz. A déli oldalán található csigalépcsőn lehetett le ill. fel jutni.
Az 1883-as leltár szerint a kastélynak 28 szobája volt. Az átépítés után 52 szoba „áll a Mailáthokra valló nemes ízléssel, egyszerű elegántiával itt, s a hol kell, ott pazar pompával díszitve.”
Három lépcsőház volt itt, egy-egy a két szárnyból, egy pedig középen vezetett fel az emeletre. Mailáth gróf vadászzsákmányai, őz és szarvasagancsok, vaddisznó agyarak, kitömöt vadmacska és fácán, valamint képek díszítették a falakat. Voltak itt szalonok, zenei nagyterem, ebédlő. A terem mennyezete boltives, valószinűleg az 1798-ban épült kastély eredeti része, melyet változatlan formában hagyhattak meg az átalakítás után. Visszaemlékezések szerint az emeleten voltak a hálószobák, mindenkinek külön-külön, fürdőszobával. Ezeken kívül volt még kis- és nagyebédlő, valamint egy pipázó terem is.
A szobákat és termeket kandallókkal, cserépkályhákkal és központi fűtéssel – öntött radiátorokkal fűtötték. Ez utóbbiakból ma már csak a kápolnában maradt meg három darab példány, amelyek spirálos, 76 mm átmérőjű csővű és 6 cm-es bordázatúak.
A főépülethez két szárny csatlakozik. Keleti része volt a „konyhaszárny”, nyugati pedig a „vendégszobaszárny”. Két, emeletes tornya között húzódik a magas tetőzettel ellátott folyosó. A tornyokból csigalépcső vezet fel az emeletre. A vendégszobaszárny alsó része üvegablakokkal zárt, míg a konyha alsó része nyitott. A déli tornyok kis folyósokkal vannak összeköttetésben a főépülettel. A konyhaszárny után következett a víztorony. A vendégszoba-szárny után álló épületben volt a kovácsműhely, valamint az áramfejlesztőgép, az akumulátor-ral, ahonnan az épületek (igy a kastély, a kápolna, a személyzet szobái, az udvar, az istállók és a nyesési kastély) kapták az áramot.
A KÁPOLNA - Gróf Mailáth V. József 1899-ben kastélyával együtt teljesen átépítette a kápolnát is. Róth Miksa két ablaküve dísziti, amelyek „Paduai Szent Antal” és „Kalazanti Szent József”-et ábrázolják. A padsorok szélére voltak felszerelve a fából faragott kis stációk. 1900-ban még csak egy kis harmónium volt a karzaton. Csak később készült el a nagyméretű Rieger-orgona, melyen a következő felirat olvasható: „Rieger Testvérek cs. és kir. Udvari-orgona gyár Jagerndorf és Budapest”.
1899-ben két új harang került a kápolna tornyába. Az egyiket Mária, a másikat a gyermek Jézus előtt térdeplő szent képe díszíti. Mindkettőn az „M” és a „J” betű és az 1899-es évszám szerepel. E két harang fogja közre az 1896-ban készültet, mely a három közül a legkisebb.
1899. november 22-én szentelte fel a kastélyt és a kápolnát gróf Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspök.
BÉKEBELI IDŐK – ÜNNEPEK ÉS VÉNDÉGEK - Családi összejövetelek, keresztelők, vadászatok és jótékony célú ünnepségek váltották egymást a perbenyiki kastélyban a Boldog Békeidőkben. Bár családi fészek volt, ajtaja mégis nyitva állt a vármegye „intelligens” közönsége előtt is. 1890. június 3-án a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat igazgató-választmánya tartotta közgyűlését Mailáth „házában”.
Jeles egyházi személyiségek is gyakori vendégei voltak a mélyen vallásos Mailáth családnak. Így például gróf Bémer László és Ipolyi Arnold nagyváradi-, Bubics Zsigmond és Fischer Colbrie Ágost kassai püspökök, gróf Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspököt.
1914-1918 - 1914. júniusában kitört az első világháború. Már augusztus hónap első felében nagy sürgés-forgás volt a perbenyiki kastélyban: megkezdődtek a kórházberendezés előkészületei. Ápolónői tanfolyamot szerveztek és Mailáthné tervei szerint és felügyelete alatt házilag a legszorgosabban készültek a kórházi berendezési és felszerelési tárgyak: ágyak, szekrények, asztalok, ágy- és fehérneműek
A perbenyiki kastély egy szárnyát hadikórházzá alakították át. A nyugati szárnyában, a földszinten és az emeleten 74 ágy volt, míg a kastéllyal nyugatról szomszédos egyik tisztilak 35 ággyal volt berendezve.
A hadikórházak szeptember 3-án kezdték meg működésüket, megszakitás nélkül 1916. június 1-ig. Ezekben a hadikórházakban sebesült és a harctéren megbetegedett „harcosok” voltak elhelyezve. 1914. szeptember 3-tól 1915. március 15-ig egy tisztiosztály is be volt rendezve a kastély szárnyában 9 tiszt és 9 tisztiszolga részére. A kórházak összes fenntartási költségét, gyógyszer, kötszer, fűtés, világitás, valamint az ápoltak és az ápolószemélyzet étkezési költségeit és fizetésüket Mailáthék fedezték. A kórházakat Mailáthné személyesen vezette, aki a sebészeti teendőkből is bőségesen kivette a maga részét. Az ápolásban és kötözésben a grófi gyermekek, Erzsébet, Stefánia, Mária és Pál is részt vettek, akik ápolói tanfolyamot hallgattak és vizsgáztak is. A hadikórházak vezetőorvosa királyhelmeci dr. Weinberger József járásorvos, a háború tartamára kinevezett ezredorvos volt.
Mailáth magánkórházainak, mint hadikórházaknak, mükődése, 1916. június elsejével szünt meg. 1914. szeptember 3-tól 1916. június 1-ig 1270 sebesült és beteg katonát, 53 orosz, szerb hadifoglyot gyógykezeltek Perbenyiken és Királyhelmecen. Összesen 1323 személyt 70689 ápolási nappal.
TRIANON UTÁN – A család továbbra is Perbenyiken élt, nem hagyták el az ősi birtokot. Itt tartották meg 1921-ben Mária grófnő esküvőjét gróf Teleki Bélával..
1932-ben a család nagygéresi és bodrogszerdahelyi kőüzemei szemben fennálló adókövetélések miatt a királyhelmeci adóhivatal adóárveréseket tűzött ki a perbenyiki gazdaság ellen. 1932. szeptember 12.-17 között zajlottak az adóárverések. Az árverésekre került gazdasági gépeket és bútorokat, amelyeket a perbenyiki kastély berendezéséből származtak, teherautókon és szekereken szállították be Királyhelmecre. Két évvel később, 1934. június 4. és 28. között újabb árverés zajlott, amelyen a kastély került dobra, eladásra került a kastély és különböző technikai felszerelése.
A MÉNTELEP 1938–1944 - 1938. november másodikán, az első bécsi döntés alapján egyesült újra a kettészakitott Bodrogköz is. 1939 tavaszán a földmivelésügyi minisztérium úgy határozott, hogy Zemplén vármegyében egy nagyobb méntelepet állít fel. A vármegye vezetősége a katonai hatóságokkal egyetemben úgy döntött, hogy Perbenyiken állítják fel az állattenyésztés szempontjából igen nagy jelentőségű méntelepet, ahol mintegy 160-200 darab apaállatot helyeznének el. A méntelep részére a Mailáth-kastélyt találták a legalkalmasabbnak.
A méntelep parancsnoka Kiss Árpád százados lett, aki 1939-től minden évben bajnoki versenyt rendezett a falu iskolásainak.
1944 őszén, az előre nyomuló szovjet hadsereg elől menekültek el a kastélyból és a telepről a katonák. A Szovjet hadsereg 1944. november 26-án, vasárnap, a délutáni órákban vonult be a faluba. „Senki háza” lett a kastélyból és környékéből, mikor a katonaság elvonult.
1945–1990 - A háború végével újra Csehszlovákia része lett Felső-Bodrogköz. A nagyon rossz állapotban lévő épületet 1946 és 1952 között Állami Gyermekotthonként működtettek. Azok a gyerekek kerültek ide, akiknek édesapja a háborúban esett el, vagy fogságban volt. De a sokgyermekes, munkanélküli anyák is beadták gyermekeiket arra az időre, míg munkát nem kaptak. A gyermekotthon vezetője Stas igazgató volt. Eben az időben néhány hónapon keresztül árva ruszin gyerekek is voltak a kastélyban, akik ott is tanultak. Az 1950. június 25-én kitört koreai háború után koreai gyerekek is laktak e falak közt, majd görög háborús menekülteknek is otthont adott a kastély néhány hónapra. Utánuk öregek otthonának szerették volna berendezni, de végül 1952-ben itt nyílt meg Bodrogköz első magyar tanítási nyelvű gimnáziuma és általános középiskolája kollégiummal. Igazgatói Dókus Gejza és Tolvaj Bertalan volt.
1952-ben a kápolnát bezárták, amit a hivek 1968-ig nem látogathattak. Ebben az időszakban betörtek a kápolnába és az orgona sipjait szétdobálták, melyeket Illés József, az egykori grófi parádés kocsis szedett össze. De a sírba is betörtek, bemásztak oda és megszentségtelenitették az ott nyugvók sírjait.
Az istállókat és a virágházat is tovább használták. Itt alakult meg az első tejcsarnok, melyet Marczi Sándor vezetett.
Építés és bontás - A gimnázium 1960-ban költözött Királyhelmecre. Az épületen semmiféle javítást nem végeztek, így azt nagyon rossz állapotban hagyták itt. Az akkori Járási Nemzeti Bizottság a kastélyban előbb szociális otthont akart létesiteni, a járási iskolaügyi osztály azonban a mező-gazdasági szakmunkásképző részére kérelmezte az épületet. Hosszú vita folyt e körül, amelyet az akkori Kerületi Nemzeti Bizottság az iskola javára zárt le 1962. júniusában. Tőketerebesen 1957-ben nyílt meg a kétéves mezőgazdasági műszaki iskola, állatgondozó és növénytermesztő szakositással. Öt év múlva ez az iskola költözött át Perbenyikbe. Nagyon kevés idő maradt, hogy Tőketerebesről Perbenyikbe költöztessék az iskolát. Feszített tempóban munkálkodtak, egyszerre kellett a helyiségeket javítani kőművessel, festővel, vízvezetéket szerelni, fürdőket, mosdókat és szociális helyiségeket létesiteni. Nagy erőfeszités árán sikerült a tanitáshoz és a bentlakáshoz feltétlenül szükséges helyiségeket rendbe tenni. Az 1963-as évben már 210 tanuló részére biztosították a bentlakás lehetőségét teljes felszereltséggel.
Az első igazgató Iván Ondrej volt, aki 1971-ig vezette az iskolát. Az oktatás a kezdetektől 1981-ig szlovák nyelven zajlott. Az első tanév két szakkal indult: mezőgazdász és gépész, amelyben 71 diák kezdte el tanulmányait két évfolyamban, az elsőben 3, a másodikban egy osztállyal. Ekkor 12 tanár és 9 alkalmazott tevékenykedett az iskolában. A nagy érdeklődésre való tekintettel a diákok száma emelkedett, ennek következtében pedig az iskola is bővült. Az 1964/65-ös tanévben a géppark személygépkocsival, autóbusszal, kistraktorokkal és aratógéppel gazdagodott. A következő tanévben az iskola Autóiskolával bővült, így a diákok személy- és tehergépkocsi jogosítványt szerezhettek. Az 1968/69-es tanévben Növényter-mesztő-gépesítő és Traktorista-gépjavító szakok nyíltak Az 1970-es években befejeződött a korszerűsités. Az iskola garázzsal és fémfeldolgozó műhellyel bővült.
1971-től 83-ig Ing.Erdélyi Gábor állt az intézmény élén, mely az 1981–82-es tanévtől Mezőgazdasági Szaktanintézet néven működik. Ekkor csatolták hozzá a leleszi Mezőgazdasági Szaktanintézetet. A két iskola közös vezetés alá került, melynek igazgatósága Perbenyiken volt. Leleszen kihelyezett tagozat működött tovább. Az intézmény ekkor bővült magyar tagozattal és első ízben indítottak 4 éves érettségiző osztályt.
1984-től 1990-ig PaeDr. Mikita Stefan volt az iskola igazgatója. Igazgatása alá esik az istállók és a virágház lebontása. Az értékes, még jó állapotban lévő épületeket a földdel tették egyenlővé, tégláiból sokan építkezhettek. Helyükre iskolát, kollégiumot akartak emelni! Miután mindent „szépen” lebontottak, a politikai változás után, a tervezett iskola Szőlőskén nyílt meg. Ekkor szerelték le az egykori balkonon lévő díszes kovácsoltvas kerítést is, mely ma méltatlanul egy királyhelmeci családi ház kerítése! De eltűnt az udvari üvegbejárat felett lévő szintén kovácsoltvas díszítmény is.
ÚJJÁSZÜLETÉS–1990-2019 - 1990–91-ben az iskola igazgatója Ing. Scerbik Ján volt. 1991-től 2019 júniusáig Ing. Dubik István Az évtized elején 14 osztályban folyt az oktatás 290 diákkal. Az 1994–95-ös tanévben a hagyományos szakok mellett új agrár és élelmiszeripari szakok nyíltak, amelyek érettségi vizsgával végződnek és teljes értékű középfokú műveltséget adnak. A szakmunkásképző az oktatáson kívül sokrétegű tevékenységet folytat. Saját gazdasággal rendelkezik és szorosan együttműködik a község önkormányzatával.
Miután az egykori tulajdonosok leszármazottai nem igényelték vissza a kastélyt a megadott időn belül, így az a Szlovák állam tulajdonába került. A Mezőgazdasági Minisztériumnak köszönhetően 1997-ben láthattak hozzá az 1989 novemberében műemlékké nyilvánitott kastély fokozatos restaurálásához. Először a mellékhelyiségeket, a fürdőszobákat alakították át. Ezután kerülhetett sor a főépület tetőcserélésére, mely a 2000-ik esztendőben folyt. A következő évben a külső javítási munkálatokkal folytatódott a munka. A kivitelező cég a KORIES-MOSS,s.r.o. Kosice volt.
A szépen felújított főépület kiválóan alkalmas lett esküvők, születésnapok és különböző ünnepségek helyszínének. Az iskola 2005–től hivatalosan is foglalkozik ezzel és nagy forgalmat bonyolítanak le, a kastély hírneve egyre messzebbre jut. A csodálatos környezet, az egykori főúri rezidencia, a gyönyörű kápolna és a díszterem vonzza a házasulókat és az elegáns környezetbe vágyókat. Egyre több, ízlésesen berendezett vendégszoba áll azok rendelkezésére, akik több időt szeretnének tölteni a környék felfedezésével.
2007 őszén megkezdődött a konyhaszárny felújitása. A 2008. decemberéig tartó munkálatok alatt kicserélték a teljes tetőszerkezetet és a belső tereket is teljesen felújitották, átalakitották, illetve modernizálták.
2019-től Silvia Sakácová vezeti az intézményt.
Lóverseny - A Bodrogközi Jótékony Nőegylet által rendezett 1900. június 19-ei lóverseny után 97 évvel ismét a lósport kedvelői érkezhettek a faluba. A mezőgazdasági iskola 1991-ben Demeter János mérnöktől, a nagysárosi szövetkezet elnökétől egy lovat kapott, majd később Vágsellyéről még kettőt. Ezután Demeter úr pendítette meg azt az ötletet, hogy ha már három lova van az iskolának, akkor érdemes belépni a szövetségbe és lóversenyt rendezni. Így 1996-ban az iskola bejegyeztette klubját, és ezzel beléptek a Szlovák Lovasszövetségbe, és 1997-re kérték a verseny megszervezésének jogát. Az első, „A Perbenyiki Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet Május Díjáért” díjugrató verseny, az ún. „nulladik” évfolyam, 1997. május 25-én rendeztetett meg, melyet a szervezők inkább próbának szántak A közel száz évvel azelőtti lóversenyt szerették volna feléleszteni és igyekezetük olyannyira sikeres lett, hogy nemcsak azt a napot sikerült feleleveníteni, de Perbenyiket is újra ismertté tették. A versenyt évről-évre egyre többen látogatják, ma már 3500-4000 ember is eljön ebbe a kis faluba. És nemcsak a nézők, de a szakemberek is mindig elégedetten távoznak a sikeresen megszervezett és lebonyolított versenyek után. A versenyek 1997-től 2005-ig a falu futballpályáján zajlottak le. 2005-ben a kedvezőtlen időjárás miatt úgy döntöttek a szervezők, hogy a kastély udvarán, az egykori istállók helyén rendezik meg a versenyt. Ez a döntés végül, Dubik igazgató szerint, helyesnek bizonyult, a hatalmas fák árnya alatt az impozáns kastély és a víztorony hangulatos hátteret biztosított az eseménynek.
Számos régebben épült kastélyt és kúriát bontottak le Bodrogközben is, és ez a rombolás a mai napig folytatódik. Perbenyik szerencsés, hogy kastélya megmenekült az értelmetlen pusztítástól. Múltjának kutatása, közismertté tétele, felújítása és karban tartása ennek a műemléknek, hajdan volt neves tulajdonosok és vendégek lakhelyének, számos jelentős esemény helyszínének, fontos gondja kell hogy legyen minden lokálpatriótának, és azoknak, akiknek fontos történelmük, nemzeti identitásuk. E nagy munka során olyan műemlékké válhat, mely méltó Bodrogköz és Zemplén neves történelmi múltjához
